2010. december 31., péntek

Hercegnő burgonya

Hercegnő burgonya
A kijevi halhoz valami látványos, nem mindennapi köretet szerettem volna, bár a krumplipüré igen vonzónak tűnt elsőre... :) De hát - gondoltam - azt azért mégse csinálok karácsonyi vacsorára! Vagy mégis? ;)

Halfilé kijevi módra

Halfilé kijevi módra
A karácsony esti főételnél - a leveshez hasonlóan - szintén gondban voltam. Halat szerettem volna mindenképpen, ez nálunk hagyomány, de a ponty nekem általában túl zsíros, a lazacért nem vagyunk odáig, a sima rántott hal pedig túl egyszerű lett volna aznap estére. Nekem tetszett volna valami egyben sült hal, de a szálkáktól való félelem miatt erről is le kellett mondanom.
Leggyakrabban Pangasius filét eszünk, ha már halról van szó, gondoltam, ebből kéne kiindulni, csak kicsit variáljunk rajta!
Hála Snöcynek, rátaláltam erre a kijevi módra készített halas receptre és ebből indultam ki! Mivel egyikünk nem kedveli a fokhagymát, Neki külön csináltam egy olyan változatot, amelybe fokhagyma helyett metélőhagymát tettem. A leeső, kisebb haldarabkákat pedig csak simán bepaníroztam.

Sütőtök krémleves

Sütőtök krémleves
A blogot szezonálisan az idei év karácsony esti menüjével gondoltam indítani. Ennek kapcsán ugyanis sokfelé nézelődtem, és talán pont ez az utánajárás, olvasgatás adta az ötletet a saját blog indításához.
Két fős háztartásunk a szenteste tartott vacsora alkalmával 5 személyre bővült és háziasszonyként már előre ki kellett találnom a menüt.
Levest mindenképp szerettem volna, de nem a (nálunk) szokásos húslevest. A halászlét sem én, sem a Párom nem szereti... Egyébként sem vagyunk nagy levesimádók. De valami mégis jó lenne... Valami melengető. Egy hideg (legalábbis reméltem, hogy a karácsony este az lesz) napon igazán kellemes egy finom, forró leves. Krémleves! Igen, valami krémes kellene. Francia hagymalevest már csináltam, de az nem lett volna túl ünnepi...

Eljött ez is...

Nos, nem gondoltam volna, de hát ide jutottam. Gasztroblogot indítok. Vagyis valami olyasmit. Pedig nem vagyok se gourmand, se szakács, se egyéb vendéglátós szakember. Akkor meg miért is? Mert érdekel. Mert egyszerűbb a recepteket itt, így gyűjteni. Mert jó, ha egy helyen van minden, amit szeretnék majd kipróbálni vagy amit már kipróbáltam.
Néhány blogot olvasgatok magam is, ha nem is rendszeresen, de időközönként visszatérve. Tudom, hogy egy jó gasztroblog lelke - többek közt - a csodás, kívánatos, gusztusos ételfotó. Nálam ez, mármint a fotózás egyelőre még gyerekcipőben jár, csak úgy, mint bizonyos esetekben az ételek is, de igyekszem majd fejlődni ebben is.
Tehát nekikezdek... :) Lesz, ami lesz!